Öncenzúra Blog

Úgy látom, hogy nehezen veszik tudomásul a diákok, hogy nem jött el a diákállam kora, amikor az ő diktátumaik szerint történik az ország kormányzása. Pedig egyelőre még ez a helyzet. Észre kellene venniük, hogy végre elértek valamit és lassan be kéne fejezni ezt a követelőző, fenyegetőző, artikulálatlan hisztéria keltést, mert ebből nem jutunk előbbre. Annyira beleélték magukat a forradalmár szerepbe, hogy elfelejtették nem ők hozzák a törvényeket. Erre megvannak a demokratikusan megválasztott emberek. Lehet tiltakozni, meg egyet nem érteni, de így működik a demokrácia. Ráadásul elértek valamit, de tárgyalni sem képesek leülni rendesen, csak a hangulatkeltés számít, nem a végeredmény. Még meg sem ismerték az új előterjesztést, de már reflexből elindult az ellenkezés, ráadásul meglehetősen indulatos és elfogult formában. Ennek köszönhetően megint kezd elterelődni a figyelem arról, amiről beszélni kellene. A felsőoktatás helyzete egy komoly szakpolitikai kérdés, amit több kormánynak sem sikerült megoldania mindeddig és a jelenlegi elkényelmesedett helyzetből, valószínűleg nem is fogja tudni fájdalom mentesen kimozdítani senki. Én nem hiszem, hogy néhány felbőszített huszonéves tanuló lesz majd az, aki tudja a frankót. Persze nem lehet nem észre venni azt a politikai hátszelet, ami felhangolja a diákságot, pontosabban nekik is csak egy hangos csoportját. A fiatalok könnyű célpont a politika manipulátorainak, hiszen jóval könnyebben befolyásolhatóak és jóval nagyobb hajlandósággal hallatják hangjukat, mint a felnőtt átlagemberek.