Öncenzúra Blog

Ha unod a kötelező véleményt, olvass minket!

Kövess minket!

Címkék

ajándékozás (1) aluljáró (1) átalakítás (2) a kód (1) Bayer Zsolt (1) betépve (1) Brüsszel (1) cigányság (1) civilek (1) demokrácia (1) diákok (3) diploma (1) diskurzus (1) doktori (1) drog (1) egyetem (2) életmód (2) elfojtás (1) előadás (2) emberiség (1) erkölcs (1) eszme (1) etika (1) EU (1) eu (1) Európa (1) facebook (1) felháborodás (2) felsőoktatás (2) film (3) fogyasztás (1) főiskola (2) főtér (1) fotó (1) gazdaság (4) gazdasági rendszer (1) George Jung (1) gifts (1) Gyömrő (1) hagyomány (2) hajléktalanok (1) hitel (1) hollywood (1) Horthy (1) Horthy park (1) hvg (1) hvg.hu (1) időtöltés (1) imf (1) ingerküszöb (1) irányelvek (1) isten (1) jogvédők (1) jólét (1) jótékonyság (1) kapitalizmus (1) karácsony (1) karácsonyfa (1) keretszámok (2) Késelés (1) kisebbség (1) kokain (1) kommentek (1) konfliktus (1) kordon (1) környezetvédelem (1) korszellem (1) közbeszéd (2) közélet (8) kritika (5) külföld (1) kultúra (6) kvízműsor (1) magyar (1) manipuláció (1) média (1) megítélés (1) mértékletesség (1) metró (1) Mike Rowe (1) Miklós (1) moderáció (1) munka (3) népszavazás (1) New York Post (1) nyelv (1) oktatás (2) pesszimizmus (1) plágium (1) politika (11) pozitív (1) racionalitás (1) rasszimus (1) regisztráció (1) reklám (1) sajtó (1) Semjén Zsolt (1) szabadság (1) szavazás (1) Szigethalom (1) Szilveszter (1) szolgáltatás (1) Szovjet Unió (1) tandíj (2) tanulók (2) Tarlós (1) társadalom (14) TED (1) történelem (1) tudomány (1) tüntetés (3) tv (1) USA (1) választás (1) választási törvény (1) választók (1) vallás (1) vélemény (12) vetélkedő (1) videó (3) Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

EU vs. SzU

2013.03.21. 23:48 öncenzor

Vladimir Bukovsky az alábbi videóban egy érdekes megközelítésben veti össze az EU és a Szovjet Unió szubsztanciáját. Végül arra a következtetésre jut, hogy a két szervezet lényegében ugyanúgy működik és ugyanarra törekszik, csak más a "csomagolás". Nem mondom, hogy minden pontjával egyet értek, de gondaltébresztőnek érdekes lehet. Legfontosabb különbség talán, hogy az EU-hoz való csatlakozásunkat mi magunk is megszavaztuk, de ha visszaemlékszünk az akkori evidenciaként kezelt EU-párti hangulatban, mindenki csak jókat remélt. Fel sem tételeztük 40 évi szovjet megszállás után, hogy végre a hőn áhított nyugathoz csatlakozva, abból nekünk ne csak csupa előnyünk származna. Pedig, amikor az ember ilyen híreket olvas, mint ez itt vagy amikor azt várjuk, hogy a "demokráciaésjogállam" felkent papjaként a Velencei Bizottság végre eldöntse, hogy módosíthatjuk-e a saját alkotmányunkat, akkor az emberben joggal felmerül az a kérdés, hogy vajon tényleg mennyire vagyunk szabadok az EU-n belül? Nem kísértetiesen hasonlít az elmúlt rendszerre, amikor folyton azt várjuk, hogy "ehhez majd mit fog szólni Moszkva"? Mostanában viszont mást sem hallok újra és újra, mint hogy "ehhez mit fog szólni majd Brüsszel?" Nem lenne jó végre valahára a magunk urai lenni?

Számtalan más hazai és külföldi példával lehetne még gyarapítani a sort, ami a szabadság korlátozására vonatkozik. És én határozottan úgy érzem, hogy tényleg korlátozva vagyunk. A dolog iróniája, hogy az EU megalkotói és legfőbb tisztségviselői illetve helyi szerviensei ahhoz a liberális szellemi közösséghez tartoznak, akik a "szabadság(!!!)" legnagyobb szószólói. Ez természetesen nem a nemzetállamok szabadságát jelenti, hanem általában szólás szabadságot, de persze csak azoknak, akik az ő oldalukon szólnak. Manapság már az a cenzúra nincs, mint a szovjet időkben, de jól működő gépezet lehetetleníti el azokat, akik különvéleményt mernek megfogalmazni. Ismerjük a módszereket: lejáratás, nevetségessé tevés, túlharsogás vagy éppen agyonhallgatás. Most így megy.

Globálisabban nézve a dolgot a szabadság állandó harsogása már láthatóan kontraproduktív. Nem szabadna a szabadság (egyébként nagyon fontos) eszméjét eszközként használni, mert ez történik most. Csak közben az emberek jó része már nincs tisztában a szó eredeti jelentésével, azzal teljesen elvesztette a kapcsolatot. Figyeljük meg, hogy néhány év alatt hova süllyedtek a tv műsorok, mennyire kontrollálatlanul megjelenhet bármi, ami néhány éve még tabu volt. Vagy nézzük meg a "mértékadónak" tartott nagy internetes újságok nyelvezetét, a káromkodás (és az ebbe oltott indulatkeltés) szinte kötelező elem, sőt helyenként nyelvi brillírozásként van kezelve. Ez persze már akár egy másik poszt témája is lehet. Mindenesetre érdemes azon is elgondolkozni, hogy akik az egekig magasztalt szabadság védelmezőjének szerepét játsszák, mennyire nyújtanak hiteles alakítást az általuk rendezett színdarabban.

1 komment

Címkék: politika szabadság eszme EU Szovjet Unió

Moderáció

2013.02.14. 17:05 öncenzor

Kedves Olvasók!


A legutóbbi poszt sok és sokféle hozzászólást hozott és egyesekben heves indulatokat szült, ezért úgy érzrem, hogy egy bejegyzés erejéig meg kell, hogy emlékezzek a blog moderálási irányelveiről. A blogon előmoderálás működik, eddig minden kommentet beengedtem, hogy szó ne érje a ház elejét, de mostantól ez az alábbiak szerint alakul:

Mindenkit buzdítok arra, hogy írja meg véleményét, hallassa a hangját és kezdeményezzen vitát, amennyiben az szándékában valóban konstruktív, értelmes és stílusában megüti a jóízlés kívánalmait.

Ezentúl nem áll módomban beengedi az olyan kommenteket, amelyek:

  • trágárak
  • uszítók vagy gyűlölködők
  • bárkinek a méltóságát bármilyen módon sértik
  • bármilyen jogszabályt sértenek (különös tekintettel a szerzői - és személyiségi jogokra valamint a médiatörvényre)

Ez nem azt jelenti, hogy mostantól egy közepesen erős szó/kifejezés, automatikus kimodereálást von maga után, mindig a mondanivalóval és a szándékkal együtt, mint egészet fogom nézni a kommenteket és minden komment egyéni elbírálás alá fog esni. Fenntartom a jogot magamnak azonban, hogy a fentiek alapján az öncélú káromkodást, fröcsögést ne tegyem közzé.

Alapvetően beengedés párti vagyok, ez nem fog változni, de nem szeretném, ha ez a blog a gyűlölködés terepévé válna.

Köszönöm a figyelmet!

Szólj hozzá!

Címkék: kommentek irányelvek moderáció

Kordon-gondok

2013.02.07. 14:47 öncenzor

Ismét akcióba léptek az emberi jogokat mindenek fölé helyező önérzetes civilek és kisvártatva ("nagy meglepetésre") csatlakozott hozzájuk a DK. Most Tarlós került a célkeresztbe és az általa kihelyezett kordonok, amivel az aluljáróban lakó hajléktalanokat akarják távoltartani, törvényi felhatalmazás híján. Én elismerem, hogy az alibi indokkal kitett kordonokban van némi cinizmus, de ez feljogosít arra, hogyha nekem ez nem tetszik akkor önhatalmúlag eltüntessem? Honnan veszik a bátorságot ezek az emberek, hogy ezt megtegyék? Miért gondolják, hogy nekik ez joguk és kötelességük? Elég furcsa lenne a világ, ha mindent elbontanánk, ami nem tetszik nekünk. Én pl. nagyon szívesen elbontanám a parkoló-automatákat, miután a parkoló társaságok azt sem érzik kötelességüknek, hogy a havat eltakarítsák és tevékenységüket kizárólag a pénzbeszedésre (elnyelésre) koncentrálják, ezt azonban sajnos nincs jogomban megtenni. Amit a civilek csinálnak az körülbelül olyan, mint amikor egy 3 éves kisgyerek kezéből kiveszik a játékát, az pedig reflexből megpróbálja minden áron, gondolkozás nélkül visszavenni. A különbség az, hogy a 3 éves gyerek annyival okosabb, hogy ő tényleg szeretné a játékot, míg a civilek bele sem gondolnak valójában, hogy mit is akarnak. Hajléktalanokat az aluljárókba? Tényleg ez a céljuk? És akkor most ez a hajléktalanoknak jó, ezzel a kérdés meg van oldva? Mert az önbíráskodáson és lózungok puffogtatásán túl (hogy "a kormány tette tönkre az országot"), mást (például megoldási javaslatot) nem hallani tőlük. Ennek akkor így mi értelme? Aki nap, mint nap közlekedik Budapesten az tudja, hogy az aluljáró-béli élethez szervesen hozzátartozik a húgyszag, a részegség, a mosdatlanság, a káromkodás, az utasok vegzálása stb. Persze nem akarom mindenért a hajléktalanokat hibáztatni, tudom bárki kerülhet nehéz helyzetbe, de attól még ezt nem tudom nem észrevenni. És nagyon álazent dolognak tartom azt mondani, hogy "na ez most akkor így jól van, oszt jónapot". Mert tulajdonképpen ezt mondják a "civilek" (vagy legalábbis akik most ebbe a bőrbe bújtak) és azt, hogy a helyzet megoldásán mások már rég óta dolgoznak és hogy ezzel a törekvésükkel hosszú munkájukat teszik tönkre valamiért nem akarják meghallani.

Érdekes megfontolni az alternatíva blog egyik írásának felvetését, miszerint "ebben az esetben a város tömegközlekedését használó lakosság érdekeit – és egészséges élethez, valamint tiszta környezethez való jogát – kellene előnyben részesíteni. Mert, hogy a rendes dolgozó embereknek is vannak jogai, akiket esetleg az aluljáróban megnyilvánuló életforma sérthet, csak valamiért erről kevesebbet hallunk.

56 komment · 1 trackback

Címkék: politika társadalom kordon civilek aluljáró hajléktalanok Tarlós

A jótékony vetélkedő

2013.01.31. 00:49 öncenzor

Egyre gyakrabban látom, hogy kvízműsorokba celebeket hívnak meg játszani, nyilván a jobb nézettség érdekében. Ilyenkor a derék hírességek mindig valamilyen jótékony célra ajánlják fel a nyereményt és általában azt már a játék elején leszögezik, hogy kinek is. Ez önmagában nagyon nemes cselekedetnek tűnik, de ne legyünk naivak: gondolom minden józan ember számára világos, hogy nyilván nem önszántukból ajánlják fel a pénzösszeget, amit egyébként elvileg haza is vihetnének, hanem ez egy előre megírt koreográfia része. Egy "celeb" az átlag ember szemében végtelenül gazdag, hogy nézne már ki, ha még hazavinne magához néhány milliót játszásiból. Ez nyilván sem az ő, sem a csatorna imidzsébe nem férne bele. Aki látott már celebet kvízműsorból nyereményt hazavinni, tegye fel a kezét! Ugye érezzük, hogy mennyire abszurd még elképzelni is? Ha viszont elfogadjuk azt a tényt, hogy ez előre el van döntve, akkor egészen más megvilágításba kerül a dolog. Tulajdonképpen azt az összeget, amivel segíteni tudnának teszik fel egy képzeletbeli rulettasztalra és még egy jó kis show-t is körítenek mellé. Különösen kiélezett a helyzet "A kód" című kvízműsorban. Képzeljük magunkat a kedvezményezettek - mondjuk egy gyermekotthon - helyébe: egyik este elkezdik nézni a műsort, boldogan értesülnek róla, hogy övék lehet az összegyűjtött pénz, majd a végén izgulhatnak, hogy csak a felét kapják-e annak, amit egyébként is megkaphatnának vagy rosszabb esetben egy lyukas garast sem. Milyen érzés lehet, azért elesni attól az összegtől, ami mondjuk a bezárástól menthet meg egy intézményt (sarkítok, de ilyen is lehet), amit azért vesztünk el, mert az egyik egykori valóságshow szereplő épp nem emlékszik az utolsó megfejtésre?

A jelenségnek egy még sarkosabb példája az a műsor, ami egy másik csatornán ment régebben, ahol két ügyet mutattak be, mindig valamilyen válságos helyzetben levő embert/csoportot/intézményt stb. A két ügy közül a nézők dönthették el, hogy melyik kapja meg az erre szánt támogatást. És a másik  - egyébként drámainak lefestett - üggyel mi lesz??? Őt/őket a sorsára hagyjuk? Ez egy kicsit emlékeztet a colosseumi jelenetekre, amikor a nép bekiabálással próbál a császárra hatni, hogy életet vagy halált mutasson az arénában levő gladiátorra. Kétezer év óta csak a csomagolás változott, a lényeg nem.

Ha valóban jótékonykodni akarok, akkor miért nem lehet egyszerűen ezt mondani, hogy "ennyi pénzem van, és ezt erre odaadom"? Nem lehet mindenből üzletet és showt csinálni. Valahol meg kell húzni a határt és szerintem pontosan itt van a határvonal. Ha a csatornának a pénze is és a szándéka is megvan, akkor adja oda és ne hazárdírozzon mások nyomorával! Tudom, hogy így sérül a műsor koncepciója, de fel kell tenni a kérdést, hogy melyik a fontosabb!

Szólj hozzá!

Címkék: média tv vetélkedő jótékonyság erkölcs kvízműsor a kód

A mértékletesség stratégiája

2013.01.21. 17:08 öncenzor

Az alábbiakban egy előadást szeretnék megosztani Takács-Sánta Andrástól. Ő elsősorban környezetvédelmi/ökológiai szakember és az előadás témája is elsősorban ezen tudományterületek legfontosabb  aktuális kérdéseivel foglalkozik. Ezek is nagy érdekesek, ajánlom mindenki figyelmébe. Viszont külön kiemelném belőle azt a részt, ami nekem nagyon tetszett, konkrétan, hogy milyen érthetően és kézzel foghatóan fogalmazza meg a jelenleg uralkodó gazdasági modell legnagyobb paradoxonát, a folyamatos növekedés problémáját. A modern kapitalista piacgazdaságok ugyanis a jellegüknél fogva állandó növekedésre vannak ítélve. Egyszerűen így van kitalálva a rendszer: ahhoz, hogy a gazdaság motorjának/szívének/központjának tekintett bankok és hitelintézetek a gazdaság finanszírozására adott hiteleik kamatát visszakapják, az egész gazdaságnak nőnie kell, hogy a szükséges értéktöbbletet legyen miből fedezni. Az állandó növekedéshez viszont a fogyasztás állandó növekedésére is szükség van. Napjainkban legtöbben úgy tekintenek a fogyasztásra, mint a boldogság kizárólagos forrására. Csakhogy a boldogságunk vagy a jólétünk - ha úgy tetszik - egy bizonyos ponton túl nem nő a fogyasztás állandó növelésével, sőt épp ellenkezőleg. Takács-Sánta itt kutatásokra is utal, de szerintem ezt minden józan eszű  és szívű ember beláthatja anélkül is. A jólétünk ugyanis más fontos tényezőktől is függ például az emberi kapcsolataink minőségétől, az időfelhasználástól, azaz, hogy a rendelkezésünkre álló időt mennyire tudjuk számunkra hasznos és örömöt adó tevékenységekre fordítani. Az állandó fogyasztás növelés épp ezeket a tényezőket erodálja: a nagyobb fogyasztáshoz, többet kell dolgozni, többet kell vásárolni, következésképp kevesebb időt tudunk fordítani szeretteinkre, a velük való- és minden más általunk hasznosnak tartott időtöltésre. Úgy látom  ettől körülöttem mindenki szenved, szűkebb és tágabb környezetemben egyaránt. Ez különösen az időhiány formájában ölt testet, de az emberi kapcsolatok romlása is igen kézzelfogható. Az a legmegdöbbentőbb, ha belegondolok, hogyha ennyire szenved mindenki, akkor miért hajszolja bele magát ebbe az ördögi körforgásba? Úgy érzem gyakran észre sem vesszük, mennyire szemmel látható csapdának vagyunk a foglyai. Sokan a munkamániába menekülnek. Azzal mentik fel magukat, hogy ő nekik szenvedélyük a munkájuk és ebben leleik legtöbb örömüket. Sok emberrel találkoztam, aki ezt mondta vagy sugallta, de nem tudtam elhinni neki, hogy boldog és hogy tényleg szereti a sokszor unalmas irodai munkáját, amivel többnyire mások zsebét tömi ki. Valahogy nem volt hiteles. Érdemes a jólétünket ilyen szemszögből is végiggondolni, mielőtt túl késő lenne.

Szólj hozzá!

Címkék: munka gazdaság videó előadás társadalom fogyasztás környezetvédelem kapitalizmus jólét mértékletesség időtöltés gazdasági rendszer

Rasszizmuskártya

2013.01.15. 22:34 öncenzor

A közvélemény borzolása komoly közéleti kérdésekben legalább olyan egyszerű és olcsó módszerekkel történik, mint a bulvár világában. Most épp Bayer Zsolt cikke korbácsolta fel az indulatokat, amire a balliberális sajtó szinte ösztönös automatizmussal dobta be a már oly sokszor kijátszott, de egyszersmind megunhatatlan rasszizmuskártyát. Még jóformán meg se száradt a tinta a papíron  a híradók és hírportálok már zengtek a cikkben elhangzott mondattól, mely különösebb erőlködés nélkül azonnal kiütötte az amúgy is alacsony tűréshatárral rendelkező biztosítékot. Így hangzik: "Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!" A gondolatjel utáni félmondatról annak is könnyedén leesik, hogy át lépett egy határt, aki nem keresi benne ezt nagyítóval. Mondjuk ki: ezt így tényleg nem szabadott volna leírni. Szerintem Bayer Zsolt okosabb annál, hogy tudja ezt, de hogy valójában mit akart elérni vele, arra bevallom nem tudtam rájönni, mert aligha hiszem, hogy azt, ami végül lett belőle. Zárójelben teszem, hozzá, hogy a közvélemény azon részéhez, aki követi a híreket is többségében csak ez a mondat jutott el kontextusából kiragadva, pedig vannak a cikkben olyan mondatok is, amelyek némileg árnyalják a képet, de valamiért nem olyan szívesen idézgetik. Például: "Amikor Oláh Gergő megnyerte az X-Faktort, éppen azon gondolkodtam, hogy lám-lám, mennyire szép és csattanós választ adott az összes, magyarokat rasszistázó rohadéknak a nép, amikor ezt a tehetséges, szimpatikus, szerény és meghatóan mélyről jövő cigány fiút szavazta meg a verseny győztesének. S azt gondoltam még, hogy ez a mélyről jött és nagyon is szerethető cigány fiú egymaga többet tett a cigány–magyar konfliktus enyhítéséért, mint az összes „jogvédő” gazember együttvéve." De persze egy Vadai Ágnes-féle megélhetési "rasszistadetektornak" még ez is több, mint csemege.

Furcsa egy országban élünk: Szilveszter éjszakáján ok nélkül (tudhatóan) cigány fiatalok megkéselnek egy sportolót, majd két hét múlva már az utcán masíroznak a rasszizmus ellen tüntetők. Azért mégis csak különös ilyen szemszögből nézni az eseményeket, az ember néha azt hiszi ez nem is a valóság. És már mehetnek is a képek a külföldi sajtóba, ahová bizonyára megint csak annyi szivárog át, hogy "tessék megnézni ez milyen egy csúnya, fajgyűlölő ország, már megint bántják az entnikumokat". És már látom lelki szemeimmel, ahogy politikai vitákban, ismerőseim majd azt mondják, hogy "dehát nézd meg, külföldön csupa rosszat írnak rólunk". Na de vissza a tüntetéshez. Valamiért ezek a derék jogvédők mindig azonnal kötelességüknek érzik, hogy a legerélyesebben, leghangosabban kiálljanak, ha bizonyos kisebbségeket a legkisebb szóbeli sérelem is éri. Érdekes, hogy mennyire félnek a szavaktól, viszont egyes súlyos tettek esetén semmilyen indíttatást nem éreznek, hogy egy jottányit is felemeljék a hangjukat. Gondoljuk csak meg hány olyan eseteről hallottunk, amikor magyarokat tettlegesen(!) bántalmaztak például Szlovákiában vagy más szomszédainknál. Vagy amikor bevezették szintén Szlovákiában a nyelvtörvényt és még sokáig folytathatnánk a sort. Hol voltak ezek a harcos "humanitáriusok"? Melyik téren szónokoltak?

Alig több, mint egy évvel a választások előtt naivitás nem észre venni, hogy pusztán politikai tőkét akarnak kovácsolni mindezzel. Mert mit is akartak a tüntetők: zárják ki Bayert a Fideszből. És akkor mi lesz? Megszűnik a rasszizmus? Nyilván nem. Csak azt nem tudom, kinek sikerült még eddig hangulatkeltéssel kisebbségi feszültségeket megoldani. Jó lenne, ha észre vennék végre a ezek a harsány aktivisták, hogy a politikai hátsószándékkal indított utcai parádékkal és a rasszistázással többet ártanak a cigányságnak, mint használnak. Egyszerűen nem tudom elhinni nekik, hogy tényleg az ő érdekeiket képviselik.

1 komment

Címkék: politika kritika közélet tüntetés társadalom kisebbség cigányság jogvédők rasszimus Szilveszter Bayer Zsolt Szigethalom Késelés

Regisztráció

2013.01.09. 16:09 öncenzor

Végre fellélegezhetnek a demokráciát remegve féltők, az alkotmánybíróság ítéletének hatására úgy döntött a kormány, hogy nem lesz választási regisztráció, legalábbis 2014-ben biztosan nem. Tehát ha lehet hinni nekik, nem fognak szembe szállni az testület ítéletével. De nem is ez az aktualitása annak, ami miatt erről írok. Sosem tudtam megérteni, hogy miért sérülne a regisztráció miatt a demokrácia vagy a szabad választáshoz való alapjog? És itt most tényleg elvi szinten értetlenkedem, nem pedig technikai kérdésekben. Világos, hogy szűkülne a választók köre, amennyiben kevesebben mennének el így szavazni, mivel regisztrálni plusz szavazni már lustábbak lennének az emberek. Így viszont a szavazók csakugyan a közügyek iránt érdeklődőbbek/elkötelezettebbekből kerülnének ki. De ez miért baj? Miért baj, hogy olyan emberek döntenének egy kérdésről, akik kompetensek benne, akik időt és figyelmet szentelnek rá, akik széleskörű információk birtokában alaposan mérlegelve döntenek? Regisztrálni bárki elmehet, pontosan ugyanannyi joga lett volna regisztrálni mindenkinek, mint eddig szavazni. Ráadásul, mivel egy fordulósok lesznek a választások, tulajdonképpen, nem is kellett volna többször elmenni, mint korábban. Az hogy ez egyeseknek már kívül van a kényelmi zónáján, azt gondolom más lapra tartozik. Bizonyos értelemben valóban megszűri a regisztráció a választókat, de én azt gondolom, jó értelemben. Valamelyik nap az egyik elemző hölgy csillogó szemekkel kérdezi az atv-n, hogy miért van kevesebb "joga" szavazni annak a szoba-festő mázolónak (példálózott), aki nem figyeli a politikát egyébként és két nappal a választások előtt ébred rá, hogy ki akarja nyilvánítani a véleményét, mint annak aki korábban is rendszeresen követte a közügyek történéseit? Hát pontosan ezért, mert nem tudja, hogy miről és miért dönt. Nehezemre esik megérteni, hogy ez a kérdést feltevő számára miért nem nyilvánvaló. Én személy szerint nem bánom, hogy a videón szereplő úriemberhez hasonlók háttérbe szorulnak a választásokon, sőt azt tartanám veszélyesnek, ha minél több ilyen ember szavazatán múlna az ország sorsa, ami (akármennyien legyintenek is) egy komoly kérdés.

Politikai elemzők, közvélemény kutatók körében általánosan elfogadott az a nézet, hogy a magyar szavazó "leszavazó". Vagyis a kiélezett versenyben a választás kimenetelét, az a néhány bizonytalan dönti el, aki a kampány utolsó napjainak hajrájában felül a politikai populizmusnak és azért adja le a voksát, mert valaki ellen felhergelték. Ezért van, hogy a közhangulat általában ennyire megosztó és uszító ebben a szakaszban és szerintem ez senkinek sem hiányozna. A regisztráció nem utolsó sorban arra is lehetőséget adott volna, hogy ez a hangnem változzon. De "hál' Istennek" sokan vannak ebben az országban, akik a "demokráciát" ennél jobban féltik... Erre egyébként meg azt szoktam mondani, hogy az USA-ban a "szabadság földjén" pártpreferenciával együtt kell regisztrálni, de más EU tag országban is létezik az intézmény. Azt sugallni, hogy ez demokrácia-ellenes, enyhén szólva önironikus. Azt pedig még egyszer fontosnak tartom hangsúlyozni, magát a jogot senkitől nem vették volna el. Egyeseket legfeljebb a saját lustaságuk és érdektelenségük szakított volna el az egyébként létező joguk gyakorlásától, de ez innentől kezdve már az egyén döntése.

Nem tudom miért volt ennyire fontos ezt elkaszálni ezt, de a szabadság és az agyonhivatkozott demokrácia védelme, semmikép nem tűnik őszinte érvnek.

Szólj hozzá!

Címkék: politika választás szavazás társadalom demokrácia regisztráció választók választási törvény

Marad a Horthy park

2013.01.08. 14:14 öncenzor

A vasárnapi érvénytelen népszavazás értelmében úgy néz ki megtarthatja nevét a Horthy Miklósról elnevezett park Gyömrőn. A sors iróniája, hogy a névhasználat ellen még annál is kevesebben szavaztak (1778-an), mint ahányan a szavazás kiírásához a beadványt aláírták (2700-an). Hogy miért tartott ennyire kis érdeklődésre számot a kérdés, nehéz megmondani, de talán az átlag embereket kevésbé zavarja Horthy Miklós személye, mint az őt folyton lejáratni kívánóké. Már a kérdés megfogalmazása is kellően pikánsra és nyakatekertre sikeredett: "Egyetért-e Ön azzal, hogy Horthy Miklósról, a vitatott történelmi személyiségről ne nevezzenek el közterületet Gyömrőn?" Ha lefordítom magyarra a kérdés valójában ezt jelenti: Egyetért-e ön azzal, hogy egy vitatott történelmi személyiségről ne nevezzenek el közterületet Gyömrőn? (Az már csak nyalánkság, hogy az egyet nem értéshez kell igennel szavazni, hogy még zavarosabb legyen a kép) És persze ki akarná, hogy egy vitatott történelmi személyiségről közteret nevezzennek el? A legnagyobb probléma, hogy Horthy még mindig legfeljebb egy vitatott történelmi személyiség, mondjuk ez önmagában már eredmény, mert legalább nem a vasvellás ördög. Azt gondolom így, már több, mint húsz évvel a rendszerváltás után megérett az idő arra, hogy megkezdődjön egy nyílt és objektív párbeszéd Horthy életéről, ami segítene rendet rakni a fejekben az ő történelmi megítélésével kapcsolatban. Mert ahogy a közéletet hisztérikus megnyilvánulásait elnézem: a szoborleöntéseket vagy csak a köznyelvi fordulatokat, ahogy a személyére utalnak egyes "értelmiségiek", bőven van mit a helyére tenni. Nem célom a mennybe meneszteni őt, de nem tartom korrektnek a véres kezű diktátorokkal való egy napon emlegetését sem. Sokan elfelejtik, hogy milyen helyzetben kellett kormányoznia és valójában mi volt az ő szerepe. Akkor volt kapitány az ország "hajóján", amikor a történelem egy pusztító viharos tengerhez hasonlított. Ilyenkor gyors döntéseket kell, hozni, a kormányosnak és a legénységnek is nehezebb parancsolni. A kérdés, hogy a hajó elsüllyesztésének a szándéka munkált benne vagy hogy az hogy a vihar végéig minél több ember élje túl az ítéletidőt. A Horthy-t bírálók mantraként mormolják a kormányzó bűneit, de azt még sosem hallottam, hogy ők mit tettek volna a helyében ezekben a vitatott helyzetekben. És érdekes módon más cselekedeteiről például a Horthy -ajánlatról nem nagyon hallani, mert még egy pillanatra jó színben tüntetné fel. Mindebből az látszik számomra, hogy még mindig elég egyoldalú a róla alkotott kép, amire erősen rányomja bélyegét egy hosszú 40 éves korszak "sajátos" szemléletmódja és annak oktatása. Remélem egyszer elindul végre egy normális diskurzus annyi minden mellett erről is.

2 komment

Címkék: politika történelem népszavazás megítélés Miklós Horthy Gyömrő Horthy park

Tudomány, az új vallás

2012.12.30. 17:19 öncenzor

Azt hiszem természetes, hogy így karácsony tájékán mindenkinél fókuszba kerülnek a szakrális témák: a teremtés, a megváltás, a jó és a gonosz alapvető kérdései. A vallás ennek az ünnepnek a formájában legalább meg tudta őrizni létezését az emberek többsége számára, de az alapkérdéseken való mélyebb és rendszeres elgondolása már nem része a mai ember mindennapjainak, holott a vallás világos iránymutatást ad ezekben a kérdésekben évezredek óta. Nemrég a kezembe került Marosán György egyik régebbi cikke, melyben úgy okoskodik, hogy mivel a tudósok nagyjából 90%-a ateista, és mivel közismerten az ő körükben elenyésző a bűnözés és általában derék, példamutató, dolgos és mások számára is hasznos életet élnek, az ateizmus egy legalább olyan erényes "vallás" az ember számára, mint a hagyományos. És az egész cikk valahol finoman azt sugallja, hogy az ateizmus egy értelmesebb, felvilágosultabb választás, mint a hagyományos Istenhit vagy bármilyen felsőbb rendezőelv létezésében való belső meggyőződés. A tudományba vetett hit tényleg feltétel nélküli. Gyakran halljuk, hogy kell lennie tudományos/racionális magyarázatnak, hogyha éppen nem tudunk valamit megmagyarázni. Vagy épp ellenkezőleg, hogyha valaki valamilyen új megdöbbentő teóriával áll elő, akkor az első, amivel a kritikusok meg szokták vádolni, hogy nem kellő "tudományos igényességgel" építette fel mondanivalóját. A tudományban, mindig munkált egy olyan szándék, hogy egyszer aztán tényleg mindennek a végére járjon és mindent megmagyarázzon egy kauzális rendszerbe ágyazva: megtalálja a legkisebb részecskét, aminél aztán tényleg nincs kisebb, megtalálja az időpontot, ahonnan a létezés elkezdődött, megmagyarázza és előrejelezze tökéletesen a viselkedésünket és így tovább. Csak kérdés: mi végre? Mi a végső cél? Mit akar bebizonyítani, hogy az ember minden tudás tudója, hogy az ember az Isten? Ezt a kérdést nem sok helyen láttam még feltéve, ennek ellenére a tudomány állításainak mégis mindenki behódol, mégis mindenki vallásos odaadással tiszteli. Ha valamit egy tudós mond, az körülbelül olyan, mintha néhány száz évvel ezelőtt egy vallási vezető mondta volna. Leborulunk és meghunyászkodunk előtte, mert ő "nagyon okos ember", számunkra elképzelhetetlen módon okos. Feltétel nélkül elfogadjuk az állítását. Vegyük észre, hogy a tudományban való mai hit éppolyan vak, mint az őskori ember hite, aki elhiszi a transzban levő sámánnak, hogy néhány varázsrigmussal meggyógyítja őt.

Jó dolog a tudomány, mert tényleg nagyon sok hasznos dolgot adott és ad az emberiség kezébe, de fontos lenne világosan kijelölni mindenki száméra (nemcsak a tudósokéra), hogy mi a célja ennek az egész energiának, amit kutatásra fordítunk. Nem tetszik az a lenézés tudós emberek részéről, ahogy a vallás felé közelítenek, mint ahogy a fent említett cikkíró is teszi ezt több írásában. Nem kéne, hogy a tudomány és a vallás szemben álljon. Tudomásul kell venni, hogy a tudományt is csak tévedhető emberek hozták létre, akik sok figyelmet szentelnek egy-egy témának, de nem mindenhatók. Valamint azt, hogy a világot nagyobb erők mozgatják, amiről a vallások fontos dolgokat mondanak el. A tudományban vagy az ateizmusban való hit is egy szigorú dogmatikus vallás, azért mert bizonyos dolgok feltétel nélküli elfogadását követeli. Én nem hiszem, hogy egy Istentagadó, önhitt embercsoport lesz a, aki a leghelyesebb és legboldogabb útra kormányozza a világot. Tűnjenek bármily tévedhetetlennek a tudomány szolgálói, legalább engedjük meg magunknak, hogy a vallások állításain is elgondolkozzunk! Mert emberfeletti erők léteznek és mozgatják a világot, és ezt tartalmánál fogva nem lehet "deduktív" módon bebizonyítani. Ezt ráhangolódás és alapos figyelem után lehet csak hosszú idő alatt észrevenni, megérezni. Érdemes megpróbálni így figyelni a világot.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény tudomány racionalitás vallás isten társadalom emberiség

Diákállam

2012.12.18. 21:21 öncenzor

Úgy látom, hogy nehezen veszik tudomásul a diákok, hogy nem jött el a diákállam kora, amikor az ő diktátumaik szerint történik az ország kormányzása. Pedig egyelőre még ez a helyzet. Észre kellene venniük, hogy végre elértek valamit és lassan be kéne fejezni ezt a követelőző, fenyegetőző, artikulálatlan hisztéria keltést, mert ebből nem jutunk előbbre. Annyira beleélték magukat a forradalmár szerepbe, hogy elfelejtették nem ők hozzák a törvényeket. Erre megvannak a demokratikusan megválasztott emberek. Lehet tiltakozni, meg egyet nem érteni, de így működik a demokrácia. Ráadásul elértek valamit, de tárgyalni sem képesek leülni rendesen, csak a hangulatkeltés számít, nem a végeredmény. Még meg sem ismerték az új előterjesztést, de már reflexből elindult az ellenkezés, ráadásul meglehetősen indulatos és elfogult formában. Ennek köszönhetően megint kezd elterelődni a figyelem arról, amiről beszélni kellene. A felsőoktatás helyzete egy komoly szakpolitikai kérdés, amit több kormánynak sem sikerült megoldania mindeddig és a jelenlegi elkényelmesedett helyzetből, valószínűleg nem is fogja tudni fájdalom mentesen kimozdítani senki. Én nem hiszem, hogy néhány felbőszített huszonéves tanuló lesz majd az, aki tudja a frankót. Persze nem lehet nem észre venni azt a politikai hátszelet, ami felhangolja a diákságot, pontosabban nekik is csak egy hangos csoportját. A fiatalok könnyű célpont a politika manipulátorainak, hiszen jóval könnyebben befolyásolhatóak és jóval nagyobb hajlandósággal hallatják hangjukat, mint a felnőtt átlagemberek.

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás politika közélet gazdaság tandíj felsőoktatás egyetem közbeszéd tüntetés társadalom keretszámok hagyomány átalakítás felháborodás főiskola diákok tanulók

süti beállítások módosítása