Az ún. "Semjén ügy" kapcsán meg kell, hogy jegyezzem, hogy nem lehet nem észrevenni azt a rosszindulatot, ami a hvg.hu szándékai mögött munkál és azt a végletekig szőrszálhasogató módszert, amivel a miniszterelnök-helyettes dolgozatát próbálják elhitelteleníteni, következés képen elhiteltelenítve persze Semjén személyét, következésképp pedig az ország vezetését. Schmitt anno csúnyán belebukott a dologba, ott nem volt mit magyarázni, de most azonban tényleg a kekeckedés iskolapéldájával állunk szemben. A hvg olyan szakmai nüanszokat kér számon, amiket egy arra felhatalmazott kompetens bizottság már eldöntött, amikor leosztályozta annak idején a diplomamunkát. Nevezetesen, hogy nem túl leíró-e a dolgozat, van-e benne elég következtetés, hogy az átvett gondolatok és idézetek aránya megfelel-e a szabályoknak stb.-stb. Arra is rájöttek, hogy néhány helyen rosszkor volt kitéve az idézőjel és saját gondolatként volt feltüntetve egy-egy szövegrészlet. Nyilván nem csak puszta véletlen, de tegyük a szívünkre a kezünket, mindenki, aki írt már diplomadolgozatot tudja, hogy a diákok szinte mindnyájan bevetik ezt a trükköt néhány apró helyen, hogy kitöltsék a magas terjedelmi elvárásokat. Miért akarjuk minden áron az ország egyik prominensét, diákkori önmagával és akkori (egyébként teljesen hétköznapi) stiklieivel szembesíteni és mostani felelős beosztásában fiatalkori önmagához méregetni? Azt gondolom vannak most fontosabb ügyek is ebben az országban és megdöbbentő, hogy mégis, egy ilyen helyzetben mennyi energia megy el erre. Gondoljunk most csak bele, mekkora munkába került ezt a hvg.hu-nak kideríteni? Az az érzésem, hogy van egy kis csapat, egy lejáratási munkacsoport, aki már hónapok óta a kormány prominenseinek a dolgozatait túrja, vizsgálgatja, hogy talál-e benne valamit, amibe bele lehet annyira kötni, hogy cikk és lehetőleg botrány szülessen belőle. Ez rengeteg olvasást, utánajárást, kutatást, összehasonlítást igényel. A Schmitt és a Semjén ügy csak az a kettő, ami eddig ennek a "hathatós" munkának az eredményéül felszínre került. De ki tudja, hány dolgozatot és forrást néztek át még, amiről végül nem írtak cikket. És mindezért a szerkesztőség nekik fizet!!! Számomra ez a legfélelmetesebb az egészben. Zárójelben jegyzem meg Gyurcsány Ferenc dolgozata a mai napig nincs meg és ezt érdkes módon nem tartották annyira fontosnak, hogy ilyen erőteljesen foglalkozzanak vele. Az ember könnyen kiált farkast, mert valamiért megszoktuk és szeretjük a botrányszagot, de érdemes mindig a dolgok mögé nézni, hogy a felszínen levő dolgokat, milyen a mélyben gomolygó rossz energiák és szándékok mozgatják. Az ezekből nyert felismerések vezethetnek el oda minket, hogy a megfelelő dolgokra irányítsuk figyelmünket.