A minap volt szerencsém a Viasat jóvoltából látni a Betépve című 2001-es filmlegendát. A port.hu-s kommentekbe beleolvasgatva, szinte mindenki isteníti a filmet, nagyon megérintőnek találják, nagy mondanivalóval. A film tényleg magával ragadó. A cselekmény tempója és fordulatai viszik a nézőt, a képek és jelenetek megütik azt a színvonalat, amilyet egy ilyen hollywoodi szuperprodukciónak meg kell. A történet az oly' jól bevált "igaz történet alapján" felütéssel kezdődik. Máris jobban felkelti a néző érdeklődését, hitelesnek hat és a film után is elgondolkodásra késztet. Egy kicsit mindig mesterkéltnek éreztem ezt, mert valójában nem tudhatjuk, hogy milyen mértékű és minőségű az egyezés a valósággal. Az ilyen film készítői mindig védekezhetnek azzal, ha ferdítéssel, csúsztatással, a tények megváltoztatásával gyanúsítják, hogy hát azért neki mégis szórakoztatnia kell és hogy a néző is tudja, hogy ez részben fikció. Csak hogy az egyszeri néző, vajmi kevéssé valószínű, hogy veszi a fáradságot, hogy a valóságnak egyáltalán utána nézzen, még kevésbé, hogy a részletekbe menően nyomozzon. S aki egy picit is elmerült a témában, az tudja, hogy sokkal inkább jellemző, hogy az általa hitelesnek hitt médiumok felől közvetített tartalmakat feltétel nélkül elfogadja, azt valóságnak hiszi, pláne ha az egy "igaz történet" alapján készült. Gondoljunk csak a Világok Harca Orson Welles-i rádiójátékának elhíresült kalsszikus esetére.
De milyennek is festi le ez a film főszereplőjét a hírhedt drogkereskedő George Jungot? Ő egy abszolút pozitív hős, tele jóságos jellemvonásokkal: szereti és tiszteli szüleit, szereti szerelmét, akihez a sírjáig hűséges, lojális barátaihoz, felkarolja a nála elesettebbeket (gondoljunk például a túlsúlyos gyerekkori barátjára), becsületes, gyermekéért valósággal rajong. A drogbizniszbe szinte sorsszerűen sodródik bele, mindent egy magasztosabb célért tesz, hogy apjának bizonyítson, hogy nem kell szegénységben élnie. Szinte sosem látjuk erőszakos cselekedetek közben, mindig higgadt és jószívű. Mintha az életben nem is lett volna választása, csak ez a történet, amit a film elbeszél. Az egyetlen figura, akik kritikát mer megfogalmazni vele szemben, a már az elejétől roppant ellenszenvesnek beállított anyja, aki még el is árulja. A film végére teljes katarzist érzünk és tényleg szívbemarkolóan sajnáljuk ezt a tragikus sorsú embert. De tényleg ilyen lett volna Gearge Jung? Én élnék a gyanúval, hogy nem, a kép legalábbis erősen sarkítottnak tűnik. A film nézése alatt mindvégig úgy éreztem magam, mint akit szándékosan manipulálni akarnak. Ne felejtsük el, hogy ez az ember hozta be a kokaint az észak-amerkai piacra, 1970 és 1980 között 85%-ban (!!!) ők látták el kokainnal az USA-t! Nehéz elhinni, hogy pusztán a jámbor józanságával és a szenvedéllyel (amit a szegénység elleni fogadalma hajtott) érte el mindezt. De mit várunk el hollywoodtól, hogy milyen képet fessen arról az emberről, aki kedvenc drogját a semmiből elhozta neki? A kérdés költői, de érdemes mindig egy kicsit hátralépve, némi kritikával szemlélni az efféle "igaz történeteket". A film csak vászon, amire a rendező azt fest, amit csak akar, azt javaslom nézzük inkább így és nem mint kész valóságot!
