Az egyik nap a rádiót hallgatva a következő mondatra kaptam fel a fejem: „Hamarosan nyilvánosságra kerülnek a második féléves foglalkoztatottsági adatok és ez akár a választások kimenetelét is eldöntheti” mindez az USA-ban értendő kb. egy héttel az elnökválasztás előtt. Komolyan azt gondoljuk, hogy amikor az egyszeri amerikai választópolgár belép a szavazófülkébe (illetve remélhetőleg már előtte) nem a saját élményei, tapasztalatai és jövőbe vetett elképzelései alapján húzza be az x-et? Hanem majd azt mondja magában: „várjunk csak, hogyan is néztek ki ezek a második féléves foglalkoztatottsági adatok?” és ekkor esetleg megváltoztatja eredeti elképzelését?
Ez a jelenség jól mutatja mekkora fókuszt helyez a mai társadalom (avagy az azt tematizálók) az adatokra és milyen keveset a saját élményekre, érzésekre urambocsá’ intuíciókra. Az adatok és számok hatalmának korát éljük, ez az élet sok más területén is tettenérhető, ha jól odafigyel az ember. Persze jó dolgok az adatok, amennyiben képesek vagyunk azokat megfelelően használni és alaposan átgondolt szempontrentszerek szerint értékelni, és nem a saját érzéseink lecsendesítésére szolgálnak. Olyan ez kicsit talán, mint egy kés, ami megfelelő kezekben, megflelően használva egy szerszám, ellenkező esetben viszont veszélyes fegyver is lehet. Nehéz és időigényes feladat a nyers, saját élményeinek sokszor ellentmondó adatokat feldolgozni, ezért gyakran kényelemből hajlamosak vagyunk mások interpretációját elfogadni, rájuk bízva ezzel az értelmezés fáradságos munkáját. Ekkor az ő kezükbe adjuk a szerszámot és hagyjuk, hogy helyettünk használják vagy néha észrevételenül még ellenünk is fordítsák. Ezt jó, ha fejben tartjuk minden esetben, ha adatokkal találkozunk!
