Azt hiszem természetes, hogy így karácsony tájékán mindenkinél fókuszba kerülnek a szakrális témák: a teremtés, a megváltás, a jó és a gonosz alapvető kérdései. A vallás ennek az ünnepnek a formájában legalább meg tudta őrizni létezését az emberek többsége számára, de az alapkérdéseken való mélyebb és rendszeres elgondolása már nem része a mai ember mindennapjainak, holott a vallás világos iránymutatást ad ezekben a kérdésekben évezredek óta. Nemrég a kezembe került Marosán György egyik régebbi cikke, melyben úgy okoskodik, hogy mivel a tudósok nagyjából 90%-a ateista, és mivel közismerten az ő körükben elenyésző a bűnözés és általában derék, példamutató, dolgos és mások számára is hasznos életet élnek, az ateizmus egy legalább olyan erényes "vallás" az ember számára, mint a hagyományos. És az egész cikk valahol finoman azt sugallja, hogy az ateizmus egy értelmesebb, felvilágosultabb választás, mint a hagyományos Istenhit vagy bármilyen felsőbb rendezőelv létezésében való belső meggyőződés. A tudományba vetett hit tényleg feltétel nélküli. Gyakran halljuk, hogy kell lennie tudományos/racionális magyarázatnak, hogyha éppen nem tudunk valamit megmagyarázni. Vagy épp ellenkezőleg, hogyha valaki valamilyen új megdöbbentő teóriával áll elő, akkor az első, amivel a kritikusok meg szokták vádolni, hogy nem kellő "tudományos igényességgel" építette fel mondanivalóját. A tudományban, mindig munkált egy olyan szándék, hogy egyszer aztán tényleg mindennek a végére járjon és mindent megmagyarázzon egy kauzális rendszerbe ágyazva: megtalálja a legkisebb részecskét, aminél aztán tényleg nincs kisebb, megtalálja az időpontot, ahonnan a létezés elkezdődött, megmagyarázza és előrejelezze tökéletesen a viselkedésünket és így tovább. Csak kérdés: mi végre? Mi a végső cél? Mit akar bebizonyítani, hogy az ember minden tudás tudója, hogy az ember az Isten? Ezt a kérdést nem sok helyen láttam még feltéve, ennek ellenére a tudomány állításainak mégis mindenki behódol, mégis mindenki vallásos odaadással tiszteli. Ha valamit egy tudós mond, az körülbelül olyan, mintha néhány száz évvel ezelőtt egy vallási vezető mondta volna. Leborulunk és meghunyászkodunk előtte, mert ő "nagyon okos ember", számunkra elképzelhetetlen módon okos. Feltétel nélkül elfogadjuk az állítását. Vegyük észre, hogy a tudományban való mai hit éppolyan vak, mint az őskori ember hite, aki elhiszi a transzban levő sámánnak, hogy néhány varázsrigmussal meggyógyítja őt.
Jó dolog a tudomány, mert tényleg nagyon sok hasznos dolgot adott és ad az emberiség kezébe, de fontos lenne világosan kijelölni mindenki száméra (nemcsak a tudósokéra), hogy mi a célja ennek az egész energiának, amit kutatásra fordítunk. Nem tetszik az a lenézés tudós emberek részéről, ahogy a vallás felé közelítenek, mint ahogy a fent említett cikkíró is teszi ezt több írásában. Nem kéne, hogy a tudomány és a vallás szemben álljon. Tudomásul kell venni, hogy a tudományt is csak tévedhető emberek hozták létre, akik sok figyelmet szentelnek egy-egy témának, de nem mindenhatók. Valamint azt, hogy a világot nagyobb erők mozgatják, amiről a vallások fontos dolgokat mondanak el. A tudományban vagy az ateizmusban való hit is egy szigorú dogmatikus vallás, azért mert bizonyos dolgok feltétel nélküli elfogadását követeli. Én nem hiszem, hogy egy Istentagadó, önhitt embercsoport lesz a, aki a leghelyesebb és legboldogabb útra kormányozza a világot. Tűnjenek bármily tévedhetetlennek a tudomány szolgálói, legalább engedjük meg magunknak, hogy a vallások állításain is elgondolkozzunk! Mert emberfeletti erők léteznek és mozgatják a világot, és ezt tartalmánál fogva nem lehet "deduktív" módon bebizonyítani. Ezt ráhangolódás és alapos figyelem után lehet csak hosszú idő alatt észrevenni, megérezni. Érdemes megpróbálni így figyelni a világot.
