Még nem látni a felsőoktatási átalakítás fiaskójának végét, de az biztos, hogy a kormánynak is meg kell fizetnie a maga tanulópénzét a súlyosan elhibázott kommunikációért. Sajnos úgy tűnik nem tanul a korábbi hibáiból és minden érdemi változtatási kísérletet, intézkedést, még a törvénybe iktatás előtt, de társadalmi vitákat nélkülözve kész tényként tár nyilvánosság elé, ami vörös posztó az ellenzék hivatásos hangulatkeltőinek. Ennek rendszerint az a következménye, hogy utólag kényszerül magyarázkodásra, megalkuvásra és ha enged is a követeléseknek, akkor is az emberek már csak arra fognak emlékezni, hogy ez a csúnya, rossz kormány valami gazságot akart már megint ránk kényszeríteni. Hogy pontosat mit is akartak csinálni és miért az általában a feledés homályába merül. Most is kétkedve nézem a diákok megmozdulásait és nehéz megértenem az mögöttük meghúzódó indulatokat. Persze nagyon derék, hogy felemelik a szavukat az utánuk jövő generációk érdekében (amennyiben tényleg ez motiválja őket), de nem lehet nem észre venni, hogy sokan mennyire tájékozatlanok a kérdésben. A híradásokban megszólaló résztvevők felületes vagy sokszor nem létező ismeretei a témáról, még lehet, hogy a média szelektív torzításának eredményei, de az hogy Hoffmann Rózsát a Nemzetgazdasági Minisztériumban próbálták meg keresni, mikor politikában egy kicsit is jártasabbak számára tudva levő, hogy nem ennél a tárcánál dolgozik, már komolyan elgondolkodtató.
Pedig épp az lenne a lényeg, hogy minél többen megértsék a lényeget. Azért kellene ennek a témának nagy nyilvánosság előtt napirenden lennie, hogy lehetőleg mindenki számára megvilágosodjon, hogy honnan hova akarunk eljutni, miért és milyen eszközökkel és ezek hogyan fognak működni. Ez nagy odafigyelést és megértést kíván valamint normális párbeszédet, nem pedig ökölrázást és mentegetőzést, mert ebből a szituációból így mindenki rossz szájízzel távozik, bármi is legyen a végeredmény.
Az ugyanis nem kérdés, hogy a felsőoktatás a mostani állapotában rossz és rossz irányba tart, ezért radikális változtatást igényel. Az egyetemek nyomda módjára ontják a diplomákat. Ma már szinte mindenkit felvesznek a középiskola után valamilyen főiskolára vagy egyetemre. Az ő szüleik korában még nem így volt, akkoriban egy diploma biztos útlevelet jelentett a jólétbe. Ezek a szülők ezzel a világképpel taszigálják gyerekeiket az egyetemek padsoraiba, akik közül sokan bizony csalódni fognak. Ámulatba ejtő, hogy egyesek manapság milyen gyenge képességekkel kaphatnak diplomát. Gazdasági felsőfokú végzettséggel sokan egy súlyozott átlagot nem tudnak kiszámolni vagy egy egyszerűbb excel táblát nem tudnak kezelni. Azt is látni kell, hogy az egyetemi lét életforma lett, diákok évekig ragadnak a rendszerben és sokan közülük nem végzik el tanulmányaikat. Ezek tények, kár vitatkozni rajtuk, aki egy kicsit figyelmesen körülnéz, észre kell, hogy vegye. Ezt pedig ki kell mondani és fel kell tenni a megfelelő kérdéseket!
Ez a mostani változtatás valóban nagyon sok kételyt és kérdést felvet és megértem az ellenérzéseket/félelemeket vele kapcsolatban, ráadásul kétségtelenül nagyon rosszul volt időzítve. Megérne egy nagyobb volumenű társadalmi vitát egy normálisabb diskurzus-térben. Ez lett volna az első lépés jóval előbb és akkor most arról beszélnénk amiről kell. Meg kéne próbálni most is erről az alapról indítani a párbeszédet minden fél oldaláról.
