A közvélemény borzolása komoly közéleti kérdésekben legalább olyan egyszerű és olcsó módszerekkel történik, mint a bulvár világában. Most épp Bayer Zsolt cikke korbácsolta fel az indulatokat, amire a balliberális sajtó szinte ösztönös automatizmussal dobta be a már oly sokszor kijátszott, de egyszersmind megunhatatlan rasszizmuskártyát. Még jóformán meg se száradt a tinta a papíron  a híradók és hírportálok már zengtek a cikkben elhangzott mondattól, mely különösebb erőlködés nélkül azonnal kiütötte az amúgy is alacsony tűréshatárral rendelkező biztosítékot. Így hangzik: "Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!" A gondolatjel utáni félmondatról annak is könnyedén leesik, hogy át lépett egy határt, aki nem keresi benne ezt nagyítóval. Mondjuk ki: ezt így tényleg nem szabadott volna leírni. Szerintem Bayer Zsolt okosabb annál, hogy tudja ezt, de hogy valójában mit akart elérni vele, arra bevallom nem tudtam rájönni, mert aligha hiszem, hogy azt, ami végül lett belőle. Zárójelben teszem, hozzá, hogy a közvélemény azon részéhez, aki követi a híreket is többségében csak ez a mondat jutott el kontextusából kiragadva, pedig vannak a cikkben olyan mondatok is, amelyek némileg árnyalják a képet, de valamiért nem olyan szívesen idézgetik. Például: "Amikor Oláh Gergő megnyerte az X-Faktort, éppen azon gondolkodtam, hogy lám-lám, mennyire szép és csattanós választ adott az összes, magyarokat rasszistázó rohadéknak a nép, amikor ezt a tehetséges, szimpatikus, szerény és meghatóan mélyről jövő cigány fiút szavazta meg a verseny győztesének. S azt gondoltam még, hogy ez a mélyről jött és nagyon is szerethető cigány fiú egymaga többet tett a cigány–magyar konfliktus enyhítéséért, mint az összes „jogvédő” gazember együttvéve." De persze egy Vadai Ágnes-féle megélhetési "rasszistadetektornak" még ez is több, mint csemege.

Furcsa egy országban élünk: Szilveszter éjszakáján ok nélkül (tudhatóan) cigány fiatalok megkéselnek egy sportolót, majd két hét múlva már az utcán masíroznak a rasszizmus ellen tüntetők. Azért mégis csak különös ilyen szemszögből nézni az eseményeket, az ember néha azt hiszi ez nem is a valóság. És már mehetnek is a képek a külföldi sajtóba, ahová bizonyára megint csak annyi szivárog át, hogy "tessék megnézni ez milyen egy csúnya, fajgyűlölő ország, már megint bántják az entnikumokat". És már látom lelki szemeimmel, ahogy politikai vitákban, ismerőseim majd azt mondják, hogy "dehát nézd meg, külföldön csupa rosszat írnak rólunk". Na de vissza a tüntetéshez. Valamiért ezek a derék jogvédők mindig azonnal kötelességüknek érzik, hogy a legerélyesebben, leghangosabban kiálljanak, ha bizonyos kisebbségeket a legkisebb szóbeli sérelem is éri. Érdekes, hogy mennyire félnek a szavaktól, viszont egyes súlyos tettek esetén semmilyen indíttatást nem éreznek, hogy egy jottányit is felemeljék a hangjukat. Gondoljuk csak meg hány olyan eseteről hallottunk, amikor magyarokat tettlegesen(!) bántalmaztak például Szlovákiában vagy más szomszédainknál. Vagy amikor bevezették szintén Szlovákiában a nyelvtörvényt és még sokáig folytathatnánk a sort. Hol voltak ezek a harcos "humanitáriusok"? Melyik téren szónokoltak?

Alig több, mint egy évvel a választások előtt naivitás nem észre venni, hogy pusztán politikai tőkét akarnak kovácsolni mindezzel. Mert mit is akartak a tüntetők: zárják ki Bayert a Fideszből. És akkor mi lesz? Megszűnik a rasszizmus? Nyilván nem. Csak azt nem tudom, kinek sikerült még eddig hangulatkeltéssel kisebbségi feszültségeket megoldani. Jó lenne, ha észre vennék végre a ezek a harsány aktivisták, hogy a politikai hátsószándékkal indított utcai parádékkal és a rasszistázással többet ártanak a cigányságnak, mint használnak. Egyszerűen nem tudom elhinni nekik, hogy tényleg az ő érdekeiket képviselik.