Hosszú ideje megy a huzavona arról, hogy felvesszük-e az IMF hitelt avagy sem és folyik is az "ennek megfelelő" közéleti diskurzus. Nem tudjuk végül tényleg felvesszük-e, mikor és, hogy annak ténylegesen milyen hatása lesz a gazdaságra, de azt látom, hogy egy dolgot mindenki nagyon magabiztosan tud: fel kell vennünk. Ezt olyan megfellebbezhetetlen tényként kezeli a sajtó, mint hogy az ég kék. De miért vagyunk ebben olyan biztosak? Ezt a kérdést még nem láttam senki részéről érdemben feltenni. Persze ismerjük a sokszor mantrázott érveket, az IMF sokkal jobb kondíciókat kínál, mint a piac és akár csak egy jóságos nagybácsi minden erejével azon van, hogy nekünk "csintalan és pazarló" unokaöcsikéjének minél jobb legyen. De miért gondoljuk, hogy az IMF és az EU ilyen jóságos és önzetlen társaságok. Az uralkodó szemléletet tükröző közkeletű közgazdasági bonmot is azt mondja, hogy "nincsen ingyen ebéd", azaz így vagy úgy, de mindennek meg kell fizetnünk az árát. Nem gondoljuk, hogy ezért kérnek valamit tőlünk cserébe? Azt már most sem titkolják, hogy az általuk dédelgetett, jól profitáló szektoroknak az most kivetett adóterheit minél eltöröltetnék és a költségvetés politikára és joggyakorlatra vonatkozóan is konkrét kéréseket fogalmaznak meg. Azaz bele akarnak szólni a működésünkbe, az ország irányításába, persze nyilván merő jó szándékból. És ez még csak a mostani állapot. Gondolom nem kell magyarázni, hogy egy ilyen hitel - tetézve az eddigi adósságokat - milyen függelmi viszonyt alakít ki. Ki tudja, hogy ha felvennék, akkor tovább növekedő hatalmi befolyásuknak köszönhetően, milyen kérésekkel (vagy ekkor inkább már követelésekkel) állnának elő? Azt fontos látni, hogy ezeket a jobb kondiciókat ők sem adják ajándékba, cserébe szeretnének valamit, csak az nem világos senki előtt, hogy pontosan mit. Tehát miért nem tesszük fel a kérdést, kell nekünk újabb IMF hitel? Persze tudjuk a választ is: azért nem, mert most a kormányoldalnak sem érdeke azt a látszatot kelteni, hogy nem akarunk együttműködni a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. Ez egy érthető stratégiai érdek.
Én a magam részéről egy kicsit fázom ettől a hiteltől és azt gondolom jobban járnánk nélküle, de nem vagyok sem jövőbe látó, sem mindenható. Ha valaki meg tud győzni az ellenkezőjéről, nem zárkózom el, ehhez viszont arra lenne szükség, hogy feltegyük a kérdést és kibeszéljük a témát. Sokkal jobban örülnék, ha erről folyhatna egy egészségesebb diskurzus, kulturált hangnemben, észérvekkel a saját hosszú távú érdekeinket szem előtt tartva.
