A fenti képen látható "télfának" nevezett installáció díszeleg idén Brüsszel főterén az éveken át megszokott karácsonyfa helyett. Kezdetben felröppent a hír, miszerint a muszlim lakosság vallásos érzületét kímélendő tekintenének el idén a karácsonyfa már-már bigott szimbólumának állításától, de ezt a városvezetés később cáfolta.  Az újítás sokakból nemtetszést és elégedetlenkedést váltott ki, az alkotást elnézve érthető módon. Ez a  karácsonyfához képest meglehetősen lélektelen valami, közel sem közvetíti azt a melegséget, amit egy hagyományos díszes fenyő sugároz. Én nem vagyok az újító ötletek, a modern művészetek ellen. Az új gondolatok, szemléletmódok és ábrázolások utat kell, hogy törjenek maguknak, de a fenti alkotás szerintem remekül példázza, hogy hol vannak ennek a határai. Mindennek megvan a maga helye, így a hagyományoknak is. A korszellem elvárja az állandó változást, a ternddiktálás-trendkövetés egyre gyorsuló ciklikusságát, de van aminek az értékét pont az állandósága és változatlansága adja, ilyen a karácsonyfa állításának hagyománya is. Külön abszurdnak találom, hogy az egyik tv tudósításban megjegyezték, hogy a művész különös hangsúlyt kívánt fektetni a környezetvédelemre alkotásában, ezért energiatakarékos világítást használt. Hát ez nem tudom, hogy mennyire jön át. Hogyan nevelhetne környezettudatosságra egy egy kockákból álló villózó valami, ami egy növényt helyettesít. Tudom, hogy a fenyőt kivágni sem szép dolog a (mondjuk a Greenpeace szerint), de ebből az installációból hiányzik a lélek, az élet. Semmit nem mond a környezetről. Jól kifejezi viszont a korszellemet. Ez a "télfa" csak távolról emlékeztet minket a karácsonyfára, éppoly távolról, ahogyan az emberek emlékeznek a karácsony eredeti mondanivalójára.